A tetoválás sejtszintű gyógyulásának biológiája

A trauma hatására a hízósejtek hisztamint szabadítanak fel. Az erek kitágulnak, a területre vérplazma és nyirokfolyadék áramlik. A bőr megduzzad, ami fizikailag szétfeszíti a tetovált vonalakat. A minta emiatt optikailag vastagabbnak, durvábbnak hat, mint a sablonon.

A bőr legfelső rétege jelenleg tele van felesleges, be nem épült pigmenttel, amely vérplazmával (exudátum) keveredve ürül a felszínre. Amit ilyenkor látsz, az egy sötét, oxidálódó réteg, nem a végleges minta.

A lehámlott var helyén egy új, éretlen szaruréteg (stratum corneum) alakult ki. Ez a friss szövet opálos, tejfehér színű. Fénytani tulajdonságai miatt tejüvegként viselkedik: optikailag eltakarja a mélyben lévő, amúgy tökéletesen rögzült pigmenteket. A minta nem tűnt el, csupán egy átlátszatlan biológiai réteg fedi.

A sejtszintű regeneráció nem egyenletes. A felület különböző pontjain a makrofágok (immunsejtek) eltérő ütemben takarítják el a roncsolódott sejteket. Ez átmeneti foltosságot okoz.

A regenerálódó idegvégződések intenzív viszketést okoznak. A felület megvakarása vagy a varak leszedése azonnal felszakítja az éretlen szövetet, magával rántva a beépülő pigmenteket. Ez irreverzibilis (visszafordíthatatlan) festékhiányhoz és keloidos hegesedéshez vezet.

A tetoválás körüli kék, zöld vagy sárgás udvar az esetek többségében nem a festék szétfolyása, hanem a sérült hajszálerekből a kötőszövetbe szivárgott vér bomlása. Ártalmatlan, 1–2 hét alatt felszívódik.

A túl vastagon felkent utókezelő krém eltömíti a pórusokat, megvonja az oxigént a sejtektől, és berobbantja a baktériumok szaporodását. A krémet papírvékonyan kell alkalmazni.

A tartós áztatás (kád, izzadás) felpuhítja a sebet, a védőfunkció megszűnik, a pigmentek kimosódnak, a fertőzésveszély drasztikusan megnő. Az UV-sugárzás (nap, szolárium) fotokémiai reakció révén molekuláris szinten szétrobbantja a friss pigmenteket, azonnali kifakulást okozva.